Napozás és chill

Szombat van és nyugalom. Mivel munkanap van ma, így csak párom és én vagyunk itthon. Se após se szomszédok vagy is néhányan itthon vannak, de nem vészes. Saját tempómban kelhettem fel, ihattam meg a kis kávémat és végre amit már egy hónapja várok, hogy tudjak napozni egy jó nagyot. Mivel senki sem volt kint a kertben ezért ki is használtam az alkalmat és több, mint 2 órán át süttettem magamat odakint. Meg is látszik a nyoma. =D

A napozás után elmentünk párommal a helyi cukrászdába megenni egy fagyit. Annyira kellemes volt, hogy kicsit kitudtunk mozdulni és nem kellett sietni sehova sem. Leültünk kicsit a cukrászda előtt, de olyan érdekes családok párbeszédeit hallgattuk közbe végig, hogy úgy voltunk vele nem eszünk még egyet, hanem jöjjünk inkább haza.

Bevásároltunk estére is, mert sütögetést terveztünk, így vettünk szalonnát is. Egy kellemes chilles estét terveztünk, semmi többet. Kell és szükségünk is van a tökéletes nyugalomra. 

Ami fontos még számomra, hogy eljött az az idő, amikor a vizet is már hűtenem kell, csomó üdítő bent van a hűtőben és mindennap amikor pár órára kimegyek napozni viszek ki magammal egy üveggel. Fel kell készülnöm. =D

Esti állapot

Van értelme?

Van értelme erőltetni dolgokat? amikről tudom, hogy sosem fognak rendbe jönni? mindig azt hiszem, hogy van pár ember akibe kapaszkodhatok végül akkor löknek el maguktól amikor fontos lenne, hogy fogják a kezem. Miért van ez? érzik, hogy szükség van rájuk és odébb állnak? amikor 3 napos beszélgetés odáig jut, hogy szia, hogy vagy? és vissza se kérdeznek, nem érdeklődnek az kissé bántó és frusztráló. Csak nekem vannak ilyen barátaim? rengeteg nem törődöm ember van körülöttem akik leszívják az energiámat és még is miért csinálják? élvezetből? egyáltalán tudják magukról, hogy milyen személyiséget testesítenek meg?

Valószínűleg a válasz nem. Azért nem, mert sosem állok le velük veszekedni, hogy hahó, én is itt vagyok ám, nem csak te létezel a világon és illene érdeklődni néha a másik iránt is, de megszoktam már. Mindig én vagyok a lelki szemetesláda, csak egyszer azon kapják magukat, hogy nem bírom feldogozni az adatokat, információkat és nyomok egy delete gombot, mert előbb vagy utóbb eljön a pillanata mindennek, mint ennek is. Magányos vagyok egyszerűen. Egyedül vagyok a gondolataimmal, érzéseimmel akire senki sem kíváncsi csak a párom. Barátaim, haverjaim nagyon kevés százaléka, kérdezi meg, hogy " hogy vagy?" pedig ez a két szó világot ment. 

Rájöttem, hogy hiába erőlködök semmi sem fog változni. Én változtam már sok mindenki miatt és mit értem el vele? ugyan úgy ott hagytak a barátságban, mint ha mi sem történt volna. Most mit csinálok? próbálok nem foglalkozni az ilyen emberekkel csak kissé frusztráló, hogy nagyon sok ilyen ember vesz körül aki nem adja fel és csak ír és ír és még is mit vár tőlem? meghallgatom a baját és ennyi... én mit nyertem vele? csak át veszem tőle a rossz érzetet, de az enyémből nem kíván átvenni. Meg kell tanulnom ignorálni az ilyen embereket. Holnaptól tréningezem magamat erre a funkcióra.

Végre péntek!

El se hiszem, hogy végre itt a péntek amit egyet jelent HÉTVÉGE! el se tudom mondani, hogy mennyire lassan és borzalmasan telt el ez a hét. Mióta eldöntöttem, hogy felfogok nyáron mondani azóta irtózatosan belassultak a napok. Nem telnek, csak egyre csak hosszabbnak tűnnek. Mindennap a munkában egy kínszenvedés lassan, főleg a délután amikor konkrétan már bujkálni kell nehogy rád dobjanak még egy kis munkát amibe beleszakadsz, de nem baj, itt a hétvége! holnap végre kialudhatom magam és nyugiban megkávézhatok reggel. ^^

Szerelem első hallásra

Vannak olyan dalok amiket elég egyszer meghallgatnom és már szerelmes vagyok a dalba. Nos, az UNB Feeling című dala is pontosan ilyen. Egyszerűen a dallam, a képi világa a koreográfiája is tökéletes. ^^ 

Az én hősöm

Napok óta chill zenéket hallgatok és próbálok relaxálni, hogy megtudjak nyugodni. Ten az én hősöm, hihetetlen táncos és ráadásként tehetséges énekes is aki egy újabb dallal jelentkezett a hetekben. Imádom a New Hero dalát, képi világát. Az egész mv egy ART. 

Zene a gyógyír

Késő este van. Fáradt vagyok bármihez így zenét hallgatok. Nem is választhatnék jobbat, mint a Never Ever dalt. Imádom. ^^ 

Soha semmi sem jön össze!

Kezd ténylegesen nagyon elegem lenni úgy mindenből. A munkából, párom munkájából, hogy ide oda rángatják egyik nap még ezt mondják neki utána mást és így, tervezni sem tudunk semmit. Az hagyján, hogy vasárnap bent kellett lennie 12 órát, de kedd is úgy volt, hogy itthon lesz erre este szólnak, hogy reggel menjen be dolgozni. Most akkor mi van?

Reggel munkába menet újabb pánikolás tört rám és fogalmam sincs megint miért. Kezd nagyon kellemetlen lenni, mert oké, hogy ez már pszichés inkább, de nem tudom mitévő legyek. Szorongás vesz körbe munkába menet, hazafelé is és a munkába is. Olyan lassan telt el ez a nap, hogy az valami hihetetlen. Azt hittem sosem lesz vége. Eljöttem megint 20 perccel előbb, egyszerűen nem bírom bent a légkört, megfolyt. Kikértem holnapra a szabimat, hogy tudjak pihenni és gondoltam hátha mivel úgy volt, hogy párom is itthon van akkor tudunk valami közös programot csinálni, hát sajnos nem így fog történni. Megpróbálok piheni és kicsit kikapcsolódni. 

Fekete vagy Fehér?

Az emberek sokszor feketének vagy fehérnek látják a dolgokat pedig közel sem ennyire egyszerű a dolog. Az egyik ember a kocsira esküszik, hogy gyorsabb és biztonságosabb, de mi van ha én bringával akarok és szeretek közlekedni? akkor én már rossz ember vagyok a szemébe?

Az a baj, hogy sok ember csak a saját maga igazát vallja az igazinak és meg sem hajlandó hallgatni vagy átgondolni amit a másik gondol vagy mond ami lássuk be elég szomorú, főleg ha egy barátról beszélünk. Miért is nem érdekel, hogy a másik mit mond? Minek beszéltek akkor egymással?

Utálok választani. Számomra nincs jó vagy rossz, fekete vagy fehér. Próbálok mindig arany közép utat találni, mert úgy gondolom ez a balansz kell az életben és azon területein. Nem lehet valami csak jó vagy csak rossz. Ismersz olyan embert aki egész életében csak jó dolgokat cselekszik vagy csak rosszakat? Egyáltalán ki dönti el, hogy mi a jó vagy rossz? Lehet nekem az rossz amit a másik csinál, de ő úgy gondolja, hogy az a jó megoldás akkor mi történik? Különböző személyek vagyunk, különböző dolgokkal. Ne ítélj el valakit azért, mert máshogy gondolkodik, hallgasd meg és mérlegelj.

Mindig egy általam kialakított világ nézetem volt, de ahogy haladok előre az életemben kezd megdőlni, hogy sok minden nem az aminek látszik. Sok barát még sem barát. Nem mindenkire tudok számítani. Sok a felszínes ember és aminek kell sajna az közbe is fog avatkozni a terveimbe. Igyekszem megszűrni ezeket a dolgokat és kevesebbet agyalni, de ez nem ilyen egyszerű. Felismertem a hibákat sok dologban és próbálok javítani rajta. Egyedül a barátokon nem tudok csak annyit, hogy ha nem megy valami akkor hagyjuk egymást békén, nem kötelező senkivel sem beszélgetni főleg, ha meg sem hallgat. Az idő véges és fölösleges ilyen dolgokba energiát pazarolni ez olyan, mint a munkahely. Munkaerőt lehet pótolni, de ugyan úgy igaz a munkahelyre is. 

Mit csinálok ma?

Vasárnap van és van bőven időm mindenre. Megmutatom gifekben a napomat. Tipikus chill ez a nap enyhe viharral.

Vasárnapi kényszer magány

Ez a nap úgy ahogy van szeretném skippelni. Tegnap este felhívták páromat, hogy ma 12 óráznia kell, holott szabadnapos és jövőhét is egész végig 12 órázik majd és így jó, hogy ma azt terveztük, hogy pihenünk és elmegyünk fagyizni együtt ehelyett ma egész nap egyedül vagyok itthon. Rendesen fáj mentálisan talán, ha após nem lenne itthon akkor eltudnám normálisan foglalni magam, de így képtelenség. Egész nap üllők bent a félhomályos szobánkba és játszok vagy éppen csetelek. Ennyi a napom. Előbb ki akartam menni a kertbe a friss levegőre, hát ki be járkál és nem tudok kint lenni nyugodtan egyedül. Reggel még az a gondolatom volt, hogy napozni fogok később, de annyira fúj a szél, hogy lehetetlen még egy kis nadrágba is több ideig kint lenni. Totál értelmetlen ez a nap.

A holnapi terv azon kívül, hogy bemegyek dolgozni az lesz, hogy vagy a keddet vagy a csütörtököt szépen kikérem pihenőnek, mert akkor itthon lesz párom és együtt tudunk lenni picit nyugiba. Kell az az egy nap, hiszen hétvégén megint dolgozni fog. Nagyon nem akarok bemenni holnap dolgozni rendesen gyomorgörcsöm van a gondolatól is, de muszáj lesz. Remélem a keddet fogom megkapni.

Minek is van munkaidő?

Mindennap konkrétan úgy megyek be munkába, hogy minek is vagyok én még itt? Minek húzom ezt az egészet úgy is egész nap csak a úgyan az van, hogy én/mi vagyunk leszidva mindenért. Ma is alig megyek be a irodába, már egyből meglettem szólva, hogy mivel nem dolgoztunk délután így azok mai szedések én meg így tessék? mondom mi közöm ehhez? nem én vagyok a műszakba fél tízig akkor mi van? undorító. Akik utánam jöttek be a műszakba azok is bent hagyták a nagyobb címeket szóval így vicces volt a reggel vagy tizenegyig aznapit szedtünk, de rajtunk kívül senkit sem zavart. Most először mondtam nemet a vissza árus kocsira is... miért is nekem adják oda? van más aki semmit nem csinál volt így elég dolgom. A másik amitől kezdek nagyon viszolyogni, az a délután. Mostanában nagyon rászoktak erre, hogy ők adják a kezedbe a listát és így... miért? tényleg nem érdekli őket meddig vagy műszakba. Szedd ki, mert ez a munkád. Ma jól megadtam neki, még segítettem melótársamnak akinek ez volt az utolsó napja, mert ma fordított helyzetbe voltunk, hogy ő kapta meg műszakvégén a nagy tételes címet, így gyorsan kiszedtük aztán már csak a sajátommal foglalkoztam, de persze egy kis szünet meg beszélgetés belefért, mert hát mindenki ezt csinálja akkor én is. Nem fogok más helyett megszakadni, főleg nem túlórázni. Van egy munkaidőm azt letöltöm amint lejár szépen megyek haza és nem érdekel hány cím marad bent. Mást se érdekel, hogy én megszakadok. 

A héten csak 3 napot mentem, de úgy érzem magam, mint aki egész héten ment volna. Nagyon fáradt vagyok, de végre hétvége és szép idő van amit ki is fogunk használni. ^^

Köszönöm, ebből nem kérek!

A mai napon végleg betelt a pohár. Egész nap laza listák voltak a melóban, erre negyed 4kor hozzám vágnak egy 76 tételes listát, hogy szedjem ki. Ezzel nem is lett volna gond, hogyha nem 2 óra múlva van vége a műszakomnak... nagyon kiakadtam. Mindenki más max 54 tételes listát kapott én meg így 76, de úgy, hogy meg se kérdezték, hogy meddig van a műszakom csak odaadták. Miért is nem az szedi ki aki délutános műszakos? mert neki elég ideje lenne rá. Sok mindent beírtam, hogy nincs, elvesztettem a türelmem komolyan, ha egyik melótársam nem segít nekem egy félórában még akkor jócskán még túlóráznom is kellett volna. A listával magával nem volt gondom, mert kiszedhető volt, de tényleg ilyen hosszúságúakat miért műszakom előtt adnak oda? és akkor ráadásul akárhányszor végeztél egy listával szépen jöttek oda és személyre szabott listát kaptál. Nem válogathattál, hanem amit adtak azt kellett kiszedni, mindegy az, hogy estig bent vagy, vagy fél órád van még. Senkit sem érdekel, és ez sajnos szomorú, hogy ennyire nem törődnek ezzel.

Nagyon fel voltam háborodva, így délután olyan szinten lejártam a talpamat is, hogy majd leszakad és ezt mind miért? hogy ne keljen túlóráznom és időbe haza tudjak jönni. Ráadásul a túlórát meg nem is fizetik szóval meg sem éri bent maradni. Ma újra rájöttem, hogy nem fogok itt maradni. Nem kell ez a mindennapos stressz nekem. Régebben ilyen nem volt, hogy műszakod előtt még ilyen hosszú listákat odaadnak. Mostanság jött be ez is, hogy kezedbe adják a listát és nem te választod ki. Ebből pedig én nem kérek.

Mai hangulatom egy gifben

Nyomasztó. Lehangoló. Depressziós. Elszomorító. Elkeserítő. Deprimáló. Letargikus. Melankólia.

Szavak és a mögötte rejtőző érzések és gondolatok. A mai napomat megtudom mutatni egy gifben. 

Minek is mentem be ma dolgozni?

Minek is keltem fel ma? minek is mentem be ma dolgozni? Kellett volna még egy nap szabi. Nos, igen egy újabb értelmetlen nap aminek az lett a vége, hogy "többen szedtek együtt?" nem, nem szedünk együtt, mindenkinek meg van a saját címe csak épp egyfelé megyünk, bocs nem tudtam, hogy ez is tilós már. Zavar egyszerűen ez a közeg és, hogy ténylegesen mindennap van valami beszólás stb. A másik ami egyre jobban idegesít, hogy ha valaki akkor van szabin, mint én tuti, hogy együtt vagyunk, biztos csinálunk valamit... mi közöd lenne hozzá, ha így lenne? tilós munkán kívül találkozni? nem értem ennek mi az értelme. Felesleges fröcsögés egymásra aminek sose lesz vége, ha csak ki nem lépsz a munkahelyről. Ami előbb utóbb megfog történni. Számolom a napokat vissza.

Szintén munkahelyi dolog, hogy ha valaki felmond akkor kezdődik a pletyka, hogy vajon miért? mit miért? szerintem annyira egyértelmű. Vagy a munkakörülmények vagy a társaság miatt megy ez az ember. A pénzt meg se említem, hogy szintén nyomos dolog, hiszen nagyon keveset keresünk, de ez a más dolgába vájkálni. Mi köze van hozzá? Érdekes mód nem az illetőt kérdezik meg erről, hanem mást ami elég furcsa. Mindennap egyre jobban viszolygok ettől a munkától és az emberektől is. Aki normális és tényleg dolgozik az szintén viszolyog már és nagyjából az egész napot velem végig szenvedi. Nagy lesz itt az elvándorlás és sajnos minden egyes nap egy örökké valóságnak tűnik.

A mai napom gifekben

Ma szabadnapos voltam és igazán pihentető volt. Szükségem volt rá. Megmutatom gifekben, hogyan telt ez a nap. Több ilyen kéne. ^^