Mindennap konkrétan úgy megyek be munkába, hogy minek is vagyok én még itt? Minek húzom ezt az egészet úgy is egész nap csak a úgyan az van, hogy én/mi vagyunk leszidva mindenért. Ma is alig megyek be a irodába, már egyből meglettem szólva, hogy mivel nem dolgoztunk délután így azok mai szedések én meg így tessék? mondom mi közöm ehhez? nem én vagyok a műszakba fél tízig akkor mi van? undorító. Akik utánam jöttek be a műszakba azok is bent hagyták a nagyobb címeket szóval így vicces volt a reggel vagy tizenegyig aznapit szedtünk, de rajtunk kívül senkit sem zavart. Most először mondtam nemet a vissza árus kocsira is... miért is nekem adják oda? van más aki semmit nem csinál volt így elég dolgom. A másik amitől kezdek nagyon viszolyogni, az a délután. Mostanában nagyon rászoktak erre, hogy ők adják a kezedbe a listát és így... miért? tényleg nem érdekli őket meddig vagy műszakba. Szedd ki, mert ez a munkád. Ma jól megadtam neki, még segítettem melótársamnak akinek ez volt az utolsó napja, mert ma fordított helyzetbe voltunk, hogy ő kapta meg műszakvégén a nagy tételes címet, így gyorsan kiszedtük aztán már csak a sajátommal foglalkoztam, de persze egy kis szünet meg beszélgetés belefért, mert hát mindenki ezt csinálja akkor én is. Nem fogok más helyett megszakadni, főleg nem túlórázni. Van egy munkaidőm azt letöltöm amint lejár szépen megyek haza és nem érdekel hány cím marad bent. Mást se érdekel, hogy én megszakadok.
A héten csak 3 napot mentem, de úgy érzem magam, mint aki egész héten ment volna. Nagyon fáradt vagyok, de végre hétvége és szép idő van amit ki is fogunk használni. ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése