2018. április 15., vasárnap

Vasárnapi kényszer magány

Ez a nap úgy ahogy van szeretném skippelni. Tegnap este felhívták páromat, hogy ma 12 óráznia kell, holott szabadnapos és jövőhét is egész végig 12 órázik majd és így jó, hogy ma azt terveztük, hogy pihenünk és elmegyünk fagyizni együtt ehelyett ma egész nap egyedül vagyok itthon. Rendesen fáj mentálisan talán, ha após nem lenne itthon akkor eltudnám normálisan foglalni magam, de így képtelenség. Egész nap üllők bent a félhomályos szobánkba és játszok vagy éppen csetelek. Ennyi a napom. Előbb ki akartam menni a kertbe a friss levegőre, hát ki be járkál és nem tudok kint lenni nyugodtan egyedül. Reggel még az a gondolatom volt, hogy napozni fogok később, de annyira fúj a szél, hogy lehetetlen még egy kis nadrágba is több ideig kint lenni. Totál értelmetlen ez a nap.


A holnapi terv azon kívül, hogy bemegyek dolgozni az lesz, hogy vagy a keddet vagy a csütörtököt szépen kikérem pihenőnek, mert akkor itthon lesz párom és együtt tudunk lenni picit nyugiba. Kell az az egy nap, hiszen hétvégén megint dolgozni fog. Nagyon nem akarok bemenni holnap dolgozni rendesen gyomorgörcsöm van a gondolatól is, de muszáj lesz. Remélem a keddet fogom megkapni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Visszatérés?

Kiléptem.         Tettem valamit, hogy változzon az életem.                                                            Jobb lesz ez így...