Az ajtók bezárulnak majd kinyílnak újra, de ha soha többet nem nyílik ki? Az ajtók olyanok, mint a barátok, ha elhagynak bezárul velük együtt egy ajtó, de ha visszatértnek hozzád akkor ugyan az ajtó fog kitárulni ismét vagy egy új? Sajnos a tapasztalataim alapján ugyan az ajtó fog kitárulni. Ami egyszer nem jött össze azt tényleges felesleges kinyitni újra, hiszen nem hiába zárult be egyszer. Minden embert vegyünk egy ajtónak, annyi ember van és annyi lehetőség, hogy barátokat szerezzünk, vagy haverokat, de valahogy számomra ez lehetetlen. Annyi ember van és még is mind előbb utóbb elhagy engem, nem törődik velem, mint egy játékszer.
Nem tudom miért van ez, egy ideig jól megvagyok emberekkel, sokat nevetünk, eljárkálunk ide oda aztán ez kezd ellaposodni. Mindent meglehet velem beszélni, lelkizés stb, bármit. Jó hallgatóság vagyok, de az, hogy engem is meghallgassanak, na az viszont nem megy mindenkinek és sajnos mostanában abszolút nem működik oda vissza ez a dolog. Magányosnak érzem magam igazi barátok nélkül. Párom meghallgat és próbál segíteni is nekem, de mindent nem aggathatók rá erre lennének a barátok, akikből erősen kezdek kifogyni. Elveszettnek érzem magam ilyen téren.
Sokszor volt ilyen érzésem, nem ez az első, hogy elveszítek barátokat, vagy elmennek, de később visszatalálnak. Sőt, ez már kb rendszerű. Az aggasztó az, hogy alig pár embernek tudom úgy igazán kibeszélni magam, hogy valóban megkönnyebbüljek. Pedig a munkahelyi stresszt nagyon kellemes lenne egy baráti csevejjel levezetni, na de itt jön be az a dolog, hogy megint csak én hallgatok és, ha próbálok közbe szólni vagy más felé terelni a témát akkor vagy megáll a beszélgetés, vagy visszaterelik. Soha senki sem kérdezi meg tőlem, hogy mizujs? hogy vagy ma? hogy érzed magad? Mintha tiltót szavak lennének ezek.
Nem tudom meddig fogom ezt így bírni, de kezdek nagyon szomorú és elkeseredett lenni ezen a téren. Megpróbálom kihozni magamból a legjobbat és új barátokat szerezni. Nem adom fel. ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése