Mostanság azt vettem észre, hogy nappal egyszerűen képtelen vagyok létezni normálisan. Minden hely tele van emberekkel, erős fényekkel, hangzavarral. Régebben mindig vártam, hogy nappal legyen fény és zsivaj vegyen körül, de mióta pánikszerű gondok kijöttek rajtam azóta inkább este érzem magam biztonságba.
Utazni mindig utáltam tömegben és már azt is csak este szeretek, ha egyedül vagyok, ha párommal megyek valahova akkor eltudom nyomni magamba, de ha egyedül kell utaznom valamerre akkor már reggel, ha felkelek ideges vagyok. Próbálom úgy csinálni a dolgaimat, hogy késő délután este keljen közlekednem kivéve persze a munkahelyen, de az hála égnek nagyon közel van.
Arról nem is beszélve, hogy eddig fel se fogtam, hogy mennyire szép tud lenni az éjszaka. A fények, a hangulata. Totálisan mást jelent most számomra, mint akár évekkel ezelőtt. Tegnap este is késő este voltam bent a városba és így...imádtam. Sokszor voltam bent tiniként és éltem az igazi éjszakai életet, bulik, reggel első járattal haza stb életet, de most valahogy másként hat rám. Többet látni éjszaka, mint nappal a városból.
Továbbá az alvás is elég kényes. Van, hogy egyszerűen nem bírok aludni reggelig, mert vagy félek vagy nem is tudom mi a jó kifejezés rá. Depresszió? gondoltam rá, hogy a munkám miatt a sok stressz felgyülemlett és ezért sem bírok aludni, de ez is hol jobb hol rosszabb.
Nagyon ciklikusak ezek a dolgaim. Olyan, mint amiket régebben, ha utáltam akkor azokat kedvelem most. Régebben éjszaka utáltam járkálni bárhova is és sötétedés után igyekeztem haza, mondván, hogy biztonságosabb otthon, most meg így inkább este felé, hiszen kevesebb az ember és nyugodtabban tudok kint lenni az utcán. Kíváncsi vagyok, hogy vajon tényleg depresszió okozza, stressz vagy szimplán kicsit változtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése