Jó munkahely = BOLDOGSÁG

December óta új munkahelyem van ahova konkrétan élvezettel járok be és nem gyomorideggel ami nálam hatalmas haladás. Jó fej főnökség, jó fej munkatársak még azok a személyek is jó fejek akikkel nem közvetlenül dolgozok együtt. Egy dologér azonban különösképpen odavagyok, hogy itt mindenki köszön mindenkinek, a főnökség nem várja el, hogy te köszönj előre, ha ő lát meg előbb vagy bármi odaköszön neked, rád mosolyognak és valahogy ez az érzés, hogy nem néznek levegőnek felettébb kellemes.

Nagyon jó érzés úgy bemenni dolgozni, hogy nem idegeskedve kell megtennem, hogy "na, vajon ma mit talál ki a főnök" meg egyéb gondolatok társaságában. Viszonylag a 2 évem alatt mióta főállású munkavállaló vagyok idáig ez a jelenlegi munkám mérföldekkel jobb mint bármelyik előzőbb. Diákként persze volt 1-2 hely ahova bármikor szívesen visszamennék dolgozni még akár részidőben is, de sajnos erre nincs lehetőségem. Reményeim szerint itt azért szeretnék jó pár évet maradni, nagyon unom már az állás keresés főleg, hogy sajnos azért nincsen túl nagy választék a piacon. Van persze olyan munkalehetőség amit dobálnak utánad, de az nyilván olyan is amit nem tudsz vagy lehetetlen pár évnél tovább csinálni vagy akár csak hónapokról beszéljünk. Nekem mindig is fontos volt a biztonság, egy stabil munka, mennyivel jobb érzés, hogy tudom jövőhónapban is x időpontban pénzt kapok és mehetek belőle ételt, italt bármit vásárolni. A szórakozási termékekről, mint például a könyvek, mozi belépők, krémek, parfümök, ruhák és egyéb kiegészítőkről ne is beszéljünk. Főleg arról, hogy mennyire drága ÉLNI, és életben maradni. Az étel nem olcsó főleg, ha az ember lánya valamilyen allergiában szenved és nem mindegy, hogy mit és milyen minőségű termékeket vásárol.

Főzés is ezáltal nehezebb, főleg inkább csak hétvégén amikor szabadnapos vagyok akkor tudok valami normális rendes ételt főzni....persze ehhez hozzátartozik, hogy amikor munkából hazajövők lesz kb 5 óra és mivel após itthon van már akkor így nem szívesen főzőcskézek lent...próbálom kerülni a kontaktust főleg, hogy nem szeretem ha beleszólnak ahogy főzök még, ha csak tippet adnának akkor se. Ha már én főzök akkor az úgy lesz elkészítve ahogy én megálmodtam. =D

Rájöttem, hogyha szeretem a munkámat akkor nagyobb kedvem van kb mindenhez. Eddig nem igen szerettem főzni és valahogy erőm se és kedvem sem volt hozzá. Valahogy depressziós voltam az akkori munkám miatt így az ételem kb kifújt abba, hogy rizs rizzsel és némi zöldség keverékkel. December óta viszont azt veszem észre magamon, hogy szívesen próbálkozok új dolgokkal. A pizzát és a kókuszgolyót mesteri módon készítem el. Terveim között van, hogy igazi jó lasagnét és rakott krumplit is tudjak csinálni. A hosszútávú terveim között szerepel, hogy remek szakács legyek, csak hát...igen, após kissé visszatart, hogy minden délután a tv előtt ül és pont rálát a konyhára...valahogy ez kiveszi belőlem a kedvet, viszont valamit enni kell és ha már enni kell akkor valami nagyon táplálót és finomat együnk. ^^