Kezdem azt érezni, hogy direkt vannak folyton ezek a beszólogatások, kritizálások a munkahelyemen. Míg az egyik brancs folyton félóránként ki megy 15 perces cigiszünetre addig mi, reggel 10kor és délután 3kor ülünk le 1-1 10-15 perces szünetre, de ami ma lejátszódott a kávészünetben az egyszerűen már kritikán aluli.
Adva vagyunk hárman az automatánál szépen leültünk, élvezzük a kis pár perces nyuginkat, mire beront az egyik irodista, hogy még itt vagy? pörögni kéne! és így... aha oké. Elöntött a düh konkrétan. Míg mások látványosan nem csinálják a munkájukat és az áruház sorai között ÓRÁKAT beszélgetnek! mert mindennap van rá példa amellett szépen elsétálnak, mintha mi sem történne, de ha mi brancsunk lemer ülni, 10 perce akkor egyből megy a hiszti és ez sajnos nem az első alkalom. Ma valahogy tudatosult bennem, hogy nekem itt nincs hosszabb távon maradásom. Nem fejlődök sehova, folyamatosan egész nap megy valamin a hiszti ami rajtunk csapódik holott mi bőven teljesítmény felett dolgozunk, míg aki látványosan nem csinál semmit és tudják odabent is csak legyintenek. Hogy is van ez? rám érvényesek a szabályok, de másra nem? miért is? csak mert nő vagyok? Bezzeg amikor tegnap egy banális hibát javítottam ki az egyik rendelésbe senki meg se köszönte, pedig ha erre ma reggel jöttek volna rá ment volna a szitkozódás az illető felé, de persze ezek elvannak felejtve. Nevetséges ami itt folyik. Ezzel csak egy dolgot érnek el... elmegy minden normális dolgozó. Bár maguknak csinálják, ezzel a viselkedéssel csak ezt fogják elérni.
Nos, számolom vissza a napokat, hogy még mennyi van hátra. A végső visszaszámlálás lassan, de biztosan pötyög lefelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése