Reggel felkeltem és így első gondolatom az volt, hogy kihagyom ezt a napot és pihenek még. Az ébresztő órám megszólalt pontban 7:50kor és így... képtelen voltam felkelni, nem tudom, hogy azért, mert konkrétan érzem, hogy elegem van a benti dolgokból vagy, mert szimplán fáradt voltam és a másfél hetes betegség után nehéz visszaállnom. Nos, végül nagy nehezen csak ki másztam az ágyból... bár csak ne tettem volna és inkább itthon maradtam volna. Alapból 25 percet adok magamnak összekészülni, mindig BŐVEN elég, de ma konkrétan az nehezem esett, hogy az előre bekészített kávét kiöntsem magamnak és elegendő cukrot adagoljak magamnak. Nagy nehezen csak elindultam időben.
Bőven beértem a munkába, de ami ott várt az nem igazán tetszett, de már ezen nem lepődők meg. Alapból egy cím állt rendelkezésre amit össze kellett volna készíteni amit úgy voltunk munkatárssal akivel most kivételen egy műszakba voltunk, hogy összedobjuk gyorsan, erre mikor neki indulnánk ordítanak, hogy van még cím ne szedjük ki ketten... és így nézzünk össze, hogy nekünk ezt HONNAN KÉNE TUDNI? ha a gépben van még cím akkor miért nincs kinyomtatva? végül akkor beültem az irodába, hogy megkapjam a sajátomat is, bárcsak ne kaptam volna.... 30 tétel volt rajta köztük nehéz pakolós dolgok is amiket általában fiúk szoktak kiszedni, de hát végül is... most jöttem vissza betegállományból hadd fájjon újra a hátam. Végül ott tartottam, hogy segítséggel is majdnem 2 óráig tartott össze szedni mindent és persze, hogy végül alig bírtam egyenes háttal megmaradni... de hát ez senkit sem érdekelt. Később a pánik roham is rám jött amit sikerült hamar átvészelnem és elhúzódni olyan helyre ahol nem voltak sokan. Borzalmas volt így a nap. Fájt mindenem és egyszerűen a sírás kerülgetett a mai nap. Haza felé futnom kellett a buszhoz is, szóval aránylag korán hazaértem mondjuk ebbe közre játszott az is, hogy nem voltam hajlandó fél hatig bent maradni, hanem előbb léptem le. Úgy is mindig jóval előbb bent vagyok munkakezdés előtt szóval megengedtem ma ezt magamnak. Egy szónak is mint száz a vége ~ Örülök, hogy vége ennek a napnak és most jöhet a pihenés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése