2017. január 28., szombat

Never Sleep

Mióta az eszemet tudom éjjeli bagoly vagyok. Szeretek este fent lenni amikor mindenki alszik, mert ilyenkor teljes nyugalom és csend van. "Enjoy the Silence" érzés.


Sokszor volt olyan még anno tiniként, hogy teljesen átfordult a nappalom és éjszakám. Egész nap aludtam aztán délután 3-4 körül felkeltem és másnap reggel 5-6ig fent voltam akár. Tipikusan amikor a család felkel én akkor megyek aludni. Főleg nyáron volt erre példa amikor zavartalanul kihasználhattam az estéket. Hogy mit csináltam? amikor otthon voltam akkor kockultam, zenét hallgattam és az akkori nagyon jó barátommal beszélgettük át az egész estét. Amikor pedig elmentünk otthonról akkor buliztunk, jártuk a várost vagy csak kiültünk valahova és beszélgettünk, lelkiztünk, ittunk mindent ami jólesett. Sokszor a lelkizések sírásba torkollottak, de mindig megkönnyebbülést hoztak ezek az esték számomra.


Imádtam a várost járni esténként. Megnyugtató volt, hogy alig vannak olyankor az utcán, csak mi vagyunk magunk a kis társaságommal együtt. Akkoriban 1-2 barátom volt akikkel egész nyáron ezt az életvitelt vittük végig. Mai napig egy kellemes emlék amire szívesen emlékszek vissza bármikor.


Napfelkelte az egyik legszebb dolog amit valaha láttam. Már ezért is megérte reggelig fent maradni. Persze arról nem beszélve milyen érzés volt számomra amikor egy átbulizott este után az első metró járaton full fáradtan kócosan és nyúzottan üllők a sok kipihent munkába igyekvő emberekkel. Vicces bele gondolni, hogy valakinek már egy újabb nap kezdődik nekem pedig még csak most ér véget. Nem volt túl sokszor ilyen, hogy az első járatokkal mentem volna haza mindig szerettem azért előbb haza érni, hogy ne a reggeli tömegbe keljen.

*

Aztán szépen felnőttem, most már munka miatt is hamarabb kel feküdnöm, hogy reggel ne nyúzottan keljek fel ami kb annyit tesz, hogy éjfél előtt pár perccel lefekszem és kb 7 óra múlva kelek...persze fáradt vagyok, de képtelen vagyok előbb lefeküdni.
Úgy érzem ez a éjjeli bagoly szokásom még nagyon nagyon hosszú évekig velem tart. Valahogy nem tartom fontosnak, hogy 8-10 órát aludjak, ugyan tudom, hogy szükséges lenne és egészséges is, de valahogy fölöslegesnek tartom főleg, hogy annyi mindent akarok csinálni és még így is kevés rá az időm, csak annyit alszok amennyit muszáj, hogy kipihent legyek. Persze van, hogy reggel szeretnék tovább állni és megfogadom, hogy este többet alszok, de az esetek többségében estére már elfelejtettem, hogy mit ígértem magamnak reggel. =D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Visszatérés?

Kiléptem.         Tettem valamit, hogy változzon az életem.                                                            Jobb lesz ez így...