Empty

Üres.
Súlytalan.
Könnyű.

Üresség. Milyen könnyed szó még is ezernyi érzelem lapul mögötte.

Ma délután megint elfogott az érzés, hogy súlytalan vagyok. Az érzés amikor mész és csinálod a teendőidet, mint egy robot. Nem gondolkodsz, nincs felelősség rajtad, csak mész és rutinból teszed a dolgod. Telik az idő...az órák egymás után múlnak. Ma valahogy igencsak lassan ketyegett az óra közben pedig kezdett felemészteni a üresség. Ritkán érzek ilyen érzelmeket, de ha megérzem akkor ott baj van, vagy pedig egy figyelmeztetés. Érzelmes ember voltam mindig is, figyelnem kell rájuk mit üzennek nekem, mert óva intenek. 

Mindig is voltak gondjaim a depressziómmal és a magánnyal. Vannak jobb időszakaim és persze megtalálható az a korszakom is amikor egyenesen saját magamat taszítom a mélybe. Most bevallom nem tudom miért érzem ezt a fura ürességet a lelkemben, de nem depressziótól az biztos. Nincs miért annak lennem éppen szóval ezt teljes mértékben kizárom. A dolog amire gondolok nagyon egyszerű, 3 betű: TÉL. Tél kellős közepe van, hideg van, fájnak az izmaim, ízületeim és persze bosszant, hogy amikor jövők hazafelé már kezd sötétedni. Ezek mind mind összeadódnak és ebből lesz a téli depresszióm ami igazából csak a napsütés és kellemes időjárás hiánya. Remélem csak emiatt érzem magam furán és nem pedig másra akar óva inteni a érzékeim, de persze majd kiderül, ha 1 hétig így marad még akkor elgondolkodok, hogy mi lehet a tényleges oka. Az tény, hogy mostanában nem foglalkoztam magammal, érzéseimmel eleget ami pedig nem jó döntés, de semmi erőm sem volt, de hamarosan hétvége, így lesz időm összekapni magam. ^^